Miért nem akar több gyereket az az apa, aki már volt gyesen?

Miért nem akar több gyereket az az apa, aki már volt gyesen?

/gondolatok az index.hu cikkéhez/

KKV: kicsit kattintás vadász a cím, mert hiába gyest emleget, ez egy spanyolországi felmérés. Ahogy szokott lenni, a statisztikák több féle képpen olvashatóak és a cikkben elég kevés az információ, ami alapján nagyon hitelesen lehetne arról nyilatkozni, miért nem akarnak a spanyol apák több gyereket GYES után. Anélkül, hogy messzemenő következtetéseket vonnék le, inkább a gondolataimat osztom meg veletek, ahelyett, hogy olyan összefüggéseket gyártunk, amik lehet, hogy nem is léteznek, bagy nem alátámaszthatóak, vagy nem is úgy függnek össze. Akkor mehet?

Index: Miután bevezették Spanyolországban az apai gyest, az újszülöttszabadságot igénybe vevő férfiak további gyermekvállalási kedve esni kezdett.

#kispapacoaching: Nem tudom mi ez az őrület annak kapcsán, hogy gyereket KELL szülni. Mintha ez egy mérő szám, vagy minőségi mutató lenne. Ma már elég fejlett az egészségügy és van jóléti állam (sic!), nem kell 10 gyereket szülni, hogy abból 5 érje meg a felnőtt kort, és ebből 3 segítse öreg szüleit hatvanon fölül. Ennek vége! Majdnem 8 milliárd ember él a bolygón és nem tudunk vigyázni a Földre. Így, ha tovább potyogtatjuk a gyerekeket, akik ugyanúgy nem tesznek a Földért, akkor tök mindegy, hogy ki hány gyereket szült, mert mind meghalunk. Szóval szerintem már nem fontos a gyerekszületésben a mennyiségi kérdés. A minőségre kellene helyezni a hangsúlyt. Minőség oktatásban, gyereknevelésben, tudatos étkezés, anyagi öngondoskodás, és zöld kultúra. Az lehet, hogy a politikusoknak szükségük van zombiként dolgozó, agyatlanul hiteleket fölvevő és újabb szavazókat szülő lakosságra, de én ennél azért többet gondolok / várok el / örülnék / gondolnám kívánatosnak az emberiségtől.

Index: Foglalkoztatottsági és közgazdasági siker a modell.

 #kispapacoaching: Szuper. Nők és férfiak egyenlően profitálnak a modellből, mely helyzetnek a gyerekek is nyertesei lehetnek.

Index: Az otthon maradó apák pontosabb képet kapnak arról, hogy milyen nehéz és milyen nagy költségekkel jár a gyerek gondozása, és egyszerűen elmegy a kedvük az újabbtól.

 #kispapacoaching: Ismeritek a mesét, amikor a férj és a feleség egy napra munkát cserélnek, és a férj a nap végére romba dönti a házat, és a tehén legelészik a tetőn? 😀

Hát jó reggelt kívánok! A nők ebben a malomban őrölnek (őrülnek) 200 éve. Most van a rácsodálkozás korszaka.

Azért azt fontos tudni, hogy a nemekkel kapcsolatos megborulás az ipari forradalomnak köszönhető. Az ip. forr. távolította el az apát a családtól gyárakba és irodákba. Akkor alakultak ki ezek a női és férfi szerepek. Előtte sokkal természetesebben és organikusabban zajlott a családi munkaszervezés, és az apa sokkal integrisebb volt a család életében, így a gyereknevelés / gondozás sem hozta zavarba annyira.

Ha az ember nincs fölkészülve a gyermek születésére, gondozására és nevelésére, persze, hogy inába száll a bátorságba. Tegye föl a kezét az, aki tanulta a suliban, hogyan kell az újszülöttet gondozni, hány hónaposan kell a gyereknek magától megtartani a fejét és milyen kommunikációval lehet együttműködő gyereket nevelni. Ugye? Na hát akkor.

Index: A preferenciáik a gyermekeik számának növeléséről elmozdulnak a gyerekek [ellátási] minőségének növelése felé. Magyarul: inkább arra az egyre költik a pénzt és fordítják idejüket, mint hogy újabbat vállaljanak. 

 #kispapacoaching: A magyar lakosság pénzügyi tudatossága alacsony. Ezek szerint a spanyoloké is. Egy pár adat a @kiszámolóblogtól. A lakosság több mint fele el van adósodva. A lakosság 17,5% takarít csak meg. Az emberek 45%-ának nincs egy hónapra elegendő megtakarítása. Az emberek 55%-a nem tudna kifizetni egy váratlan kiadást. 1,2 millió ember BAR listás.

Forrás: kiszamolo.hu és https://youtu.be/vgnlSwmUdQA

Nagyobb pénzügyi tudatossággal, jobb döntések hozhatók, ami egyenes út a minőségi élethez.

Index: A nyugati civilizáció sok országához hasonlóan Spanyolországban is folyamatosan csökken a gyermekvállalási kedv, a csökkenésért pedig főként a férfiak felelősek. Megint csak nem lehet oksági összefüggést bizonyítani, de érdekes, hogy a nők gyermekvállalási kedve az apai gyes bevezetése óta a korábbi csökkenés után növekedésnek indult.

#kispapacoaching: Valahol azt olvastam, hogy a férfiak gyermekvállalási kedve Magyarországon az első gyerek után nagyobb, mint a nőké. (Kerestem a forrást, de most nem találtam, ha meglesz, közzéteszem, de ha Ti tudjátok, osszátok meg velem.) Szóval gondolom a „kibicnek semmi sem drága” alapon találta ezt a jelenséget a statisztika. Egy, az apaságra fel nem készült férfinak, akinek viszont jelnetős részt kell vállalnia a gondozásban, nem csodálom, hogy elmegy a kedve egy újabb gyerektől. Bezzeg egy anyának, akinek sok sok ideje és energiája szabadul föl azzal, hogy a férje is bevonódik, elhiszem, hogy nagyobb lesz a kedve egy következő gyerekhez, mintha teljesen magára lenne hagyva minden otthoni és gyerekkörüli feladattal.

Fontos tisztázni, hogy ezek a kutatások és cikkek, nem a férfiak megbüntetéséről szólnak. Nem cél, hogy minden férfi orrát beleverjék a kakiba, vagy nővé varázsolják a pasikat. Arról van szó, hogy kell egy kis szemfelnyitás, egy kis rádöbbenés, egy kis szemellenző tisztítás, egy AHA élmény, egy nézőpont váltás. A férfi maradjon férfi, és a nő maradjon nő, de ez nem jelenti azt, hogy ezer éves sémákat kellene követni. Fel kell számolni a férfi és nő közötti elnyomás/verseny/ellentét hangsúlyozását, és találni valami új közös nevezőt. A férfi VERUS nő helyett a férfi ÉS nő paradigmának helyet adni.

Előttem még nem volt ismert ez a kutatás, de látom, hogy milyen nagyon megy a szenvedés. Egy átmeneti korban élünk, és a párok keményen szívják a gyerek érkezése utáni időket. Nincs még egy olyan nagyon magára hagyott generáció, mint a miénk. Apa és anya csak egymásra számíthat. Akkor járnak a legjobban, ha kölcsönösen támogatják egymást, mind a két félnél megvan a megfelelő tudás, hogy elboldoguljon a gyerekkel, akárhány éves. A tudás, ugyanis magabiztossá tesz. A gyereknek pedig kiegyensúlyozott és boldog szülőkre van szüksége, nem pedig egy társadalmi konstrukcióra. Joga van minden párnak kialakítania a saját családi működését, akár fittyet hányva az eddigi szokásokra. Azért is indítom el ősszel a 4 napos apaTréninget, hogy a magabiztos, tudásban is jól felszerelkezett, boldog apák szálljanak ringbe saját és családjuk boldogságáért.

 

Férfi-női szerepek

„A férfi szava szent”

Hallottam már ezt a mondatot a nagyapám és a nagymamám szájából is. Onnan jutott eszembe, hogy elég sok párral dolgozok, és hozzák is a férfi-női szerepek összekuszálódásából származó zavarokat a tanácsadási folyamatba. Elmesélem! Ádám és Éva ülnek az irodámban. Ádám panaszosan előadja:

-Koncerten voltunk. Kiadták a 2. fokú viharjelzést. Mondom, ne várjuk meg a végét, induljunk haza. Éva a végéig akart maradni. Viharba kerültünk, ronggyá áztunk, alig bírtam haza vezetni, mert ömlött a sár és a víz az útra. Azt hittem meghalunk!

-Így történt –erősítette meg Éva.

-Azt akarom, hogy ha mondok valamit, annak legyen súlya. Mindig ez van. Mondom, hogy mi lesz, Éva nem hiszi, de a végén aztán mindig nekem van igazam.

-Igen, ez gyakran előfordul. De nem nagy ügy.

-De igen! Nagy ügy! Én nem véletlenül mondom azt, amit mondok. Hanem utána jártam, megvizsgáltam, és a családunk érdekében mondom. Azt akarom, hogy legyenek „non-negotiable” topikok!

Mint összes írásomban: a szöveg élő és holt szereplői a képzelet szülöttei. (Se! 🙂 ) Az esetleges összefüggések véletlenszerűek, ne is keressük őket. Az ártatlanok védelmében a neveket nem változtattam meg. (De! 🙂 ) Védelmükről az angyalok – égi munkaköri leírásuknak megfelelően – rutinszerűen gondoskodnak.

/Kurt Vonnegut után szabadon/

Ez volt az egyik sztori. De hogy lássátok, ez is, mint oly sok minden: kölcsönös. Független a férfi / női minőségtől. Emberi igényekről van szó! Álljon itt egy fordított sztori is. Egy másik Ádám és Éva veszekednek. Most Éva önti ki a szívét:

-Lázas a gyerek. Sír. Nem alszunk. Ádám már pakolja a kórházi motyót. Mondom neki, hogy rendben leszünk. Nem tudom miért, de érzem.

-Nehéz ezt elhinni éjjel 2-kor egy üvöltő gyerek mellett.

-Ádám tök jó fej, és támogató! Tudja hol vannak a baba és az én ruháim. Hibátlanul össze tud állítani egy csomagot. De nekem arra van szükségem, hogy a kisbabámmal lehessek. Itthon. Nyugiban. Tudom, hogy jobban lesz. Érzem.

-Az érzés kevés. Nekem másnap meló. És különben sem bírom látni, hogy szenved a gyerek. Ezt meg kell oldani!

-Nem kell megoldani! Meg fog oldódni. Csak hagyni kell.

-De erre nincs semmi bizonyíték vagy garancia. És mi van, ha nem?

-De én tudom, hogy meg fog!

Ugye itt mi történik? A párok egymás felségterületére tévedtek. Régen (és ezt nem azért írom, mert régen minden jobb volt) nagyon le voltak osztva a férfi és a női szerepek. Társadalmi, vallási, nemzeti, családi, stb. hagyományok alapján pontosan lehetett tudni:

  • kinek mi a feladata
  • kinek meddig húzódik a felségterülete
  • kinek mit kell megtanulnia ahhoz, hogy jól domborítson a saját területén
  • honnan szerezheti meg a szükséges információkat vagy kérhet segítséget

Ma már ez nincsen így. Mindenki játszik mindenkinek a területén. A nőknek egy csomó tudásuk van férfi dolgokról és a férfik is egyre többet tudnak (?) női dolgokról? (Remélem!) 🙂 Egy rettenetesen androgün kultúrában élünk. Nincsnek leosztva a férfi és női szerepek, vagy már nincsenek is. Vicces, hogy amíg nincs gyermek, addig nem is igazán szenvednek ettől a párok. A gyermek szükségszerűen indukálja a feszültséget, hiszen valahogy fel kell osztani a pluszban jelentkező feladatokat és a kisbaba gondozását. Később az anya ismét nőnek, a férj ismét pasinak szeretné érezni magát. Na ekkor jönnek el a legtöbben tanácsadásra, hiszen hirtelen elkezd nem funkcionálni a pár addigi működése, rutinja. Viszont bekapcsolnak a régi, szülői és családi minták, és hirtelen minden összezavarodik.

Egy átmeneti korban élünk, új ez a problematika. És ahogy sokszor mondom, nem hiszem, hogy egyelőre össztársadalmi szinten volna rá ütős válasz. Inkább csak azt hiszem, hogy egyéni, illetve párok szintjén lehet megoldani a helyzetet. Tökéletesen értem az igényt arra, hogy „Ha mondok valamit, akkor az legyen is úgy!” Hiszen így lehet nehéz vagy egyenesen válságos helyzeteket gyorsan megoldani. Vagy így lehet a hétköznapi dolgokat automatizálni, amivel megint csak időt és energiát spórolunk. Ha minden egyes tettünkre vissza kell kérdezni, le kell csekkolni, kell rá ragasztani 3000 Ft illetékbélyeget, alá kell irtani a titkárral és kell egy másolatot készíteni indigóval az irattárnak, akkor SOHA de SOHA nem tudnánk megoldani helyzeteket. Egy tetves bevásárlást nem lehetne elintézni.

Mi lehet a megoldás?

A párkapcsolati tudatosság növelése. Tudjunk róla, hogy létezik ez a jelenség. Mármint, hogy napjainkra már vehetjük alapnak, hogy nincsenek kijelölve a felségterületek. Ha ezt tudomásul vettük, és elfogadtuk, akkor talán már kijelölni is könnyebb. Igen ám, de milyen alapon? Fontos, hogy az adott tagja a párnak tudjon azonosulni azzal a területtel. Szeresse, vagy legyen hozzá tehetséges, tudása, tapasztalata. Adjuk hozzá azt a kis adalékot, hogy a legjobb döntések azon a szinten születnek, ahol a legtöbb információ áll rendelkezésre. Ezzel a módszerrel már sokkal könnyebb tisztázni, ki melyik térfélen játszik. És sokkal könnyebb szívvel tudjuk rábízni magunkat a másikra. Ez a lényeg! Onnan tudjátok, hogy jól csináljátok, hogy rá meritek bízni magatokat, a döntéseiteket a párotokra! „Biztos vagyok benne, hogy jó lesz az úgy, ahogy ő csinálja.” – ha ilyen tuipusú mondatok el tudnak őszintén hangzani. Na az egy jó pillanat!

Uraim! Bízzunk a hölgyekben! Hölgyeim! Bízzunk az Urakban! Így is lesznek hibaszázalékok és abból kisebb-nagyobb veszekedések, de legalább van egy terv, egy megállapodás, egy rendszer, amiben mindenki önazonos módon, azaz kényelmesen érezheti magát. Állapodjatok meg, hogy kölcsönösen tiszteletben tartjátok egymás területeit és módszereit. Bízzatok egymásban! Vagdalkozás helyett szexeljetek, és kössetek új szövetség!

 

#kispapacoaching #kispapacoach_official #kispapa #kispapacoach #gyerek #gyerekkelvagyok #gyerekkelazélet #család #apa #apaság #apavagyok #apaleszek #apablog #apablogger #apafia #apalánya #apaélet #apaerő #dadlife #dadpower #férj #feleség #vadasjános #tanácsadás #párkapcsolat

Színjáték VS szövetség

esküvő
Színjáték az esküvő?

Ambrus barátommal ültünk két radler fölött, amikor is kibökte, hogy eljegyezte a barátnőjét. Sietve hozzá tette, hogy tőle ennél többet senki ne várjon. Ez most a max! Mondom miért? És akkor itt jönne egy napfelkeltéig tartó beszélgetés idézése, de a lényeg, hogy nem fér a fejébe ez az élethosszig, meg csak vele dolog. Az rendben van, hogy az eleje jó, de mi lesz a többivel? Amikor majd jön a gyerek, meg a hitel, meg az évek? Mi fogja ezt összetartani életük végéig? Mi a habarcs? Mert, hogy nem a szerelem, az biztos! (Ambrus egy párszor már megégette magát, azért beszél így!)

Lévén coach vagyok, a fülemmel dolgozok. És a fülem összerakta, mi itt a gond. Ambrus szavaiból nekem az állt össze, hogy egy álszent világ súlyos elvárásai tartják nyomás alatt. Mindenki csak a happyről beszél, de a szar meg összecsap az emberek feje fölött. Jól ismerem ezt az érzést az irodámból. Az emberek szeretnek ilyen szavakat használni: örökké, mindig, csak, soha… Ezekből a szavakból lehet jó nagy falakat építeni, amit vagy nem lehet megugrani, vagy eltántorítanak. Tapasztalataim szerint, aki ilyen nagy fallal találkozik, vagy azt építi, az nem is éri el a célját. Legyen az párkeresés vagy élethosszig tartó elköteleződés.

Szövetség

Mi akkor a megoldás? Mit lehet tenni? Sok alkoholt kell fogyasztani! Az úgy is konzervál. Na nem a kapcsolatot! Azt a májjal együtt bontja. Viccet félre téve, mit lehet csinálni? Napi 2 mariska! Zöld út a boldogsághoz… Neeem! Tréfálkozom, itt össze-vissza. Személy szerint nagy híve vagyok a házasságnak és az esküvőnek. Természetesen a lagzi miatt. 🙂 Az esküvő egy stáció, egy határ, divatosan mondva: „milestone.” Máshonnan nézve beavatási szertartás. Segít átállni fejben és lélekben egy következő életszakasz kihívásaira. Ami azért vicces, mert a legtöbb pár pont attól szenved, hogy nem bírt átállni és jön az „én nem ilyen lovat akartam” effektus. Sajnos ma ott tartunk, hogy az esküvő egy 2-5 millió forintos bulika, teljesen kiüresedett rítusokkal. Tehát pont arra nem jó, amire való volna: a magasabb szintre lépésre. Ha nincs jegyesoktatás, felkészülés az esküvőre, ha nincs mélysége, akkor tovább tart majd visszafizetni a nászra felvett személyi kölcsönt, mint amennyi ideig maga a kapcsolat tartani fog. Vicces? Inkább ironikus. Ambrust is pont ez borítja ki. Minek ott díszelegni 200 ember előtt, ha az egész úgyis csak színjáték? Nem garancia semmire. Nem segít és nem lesz tőle jobb.

Az én javaslatom, hogy minden párnak saját magának kellene kitalálnia a saját esküvői szertartását! Bezony! Jól hallottad! Mennyivel mélyebb egy olyan szertartás, ahol a jelképes aktusok a párról szólnak. Ha olyan mondatok hangzanak el, amik a pár szíve mélyéről jönnek, és azonosulni tudnak vele. Hát szabad ilyet? Felülbírálni a papbácsi műsorát? Mit fognak hozzá szólni? Ki le nem szarja?! Az esküvőtök rólatok szól, emberek! És ez alatt nem azt értem, hogy heteken át válogatjátok a menyasszonyi ruhát és a vőlegény nyakkendőt! Akkor fog rólatok szólni, ha átgondoljátok, tulajdonképpen mit is akartok ezzel az egésszel? Elcsépelt a tudatosság szó, de mégis ez a lényeg! Mi kettőtök legkisebb közös többszöröse? Mit szerettek egymásban? Mitől vagytok többek azzal, hogy egymás párjai vagytok? Mitől lettél több és jobb ember azzal, hogy a férjedet/feleségedet választottad? Ha tudtok válaszolni ezekre a kérdésekre, szép lassan össze is jön egy fogadalmi szöveg.

Mi az a fogadalmi szöveg?

Minden rítusban így vagy úgy benne van az „ígérgetés”. Tipikusan itt hangzanak el azok a mondatok, amiket első körben szegnek meg a párok és pont nem szolgálják az elköteleződést: örökké, jóban-rosszban, hűségesen…

Angolszász kultúrkörben elterjedt, hogy a fiatal párok megírják a saját fogadalmi szövegüket a saját szavaikkal. Szerintem ez szuper ötlet. Azért abban van valami, amikor párszáz ember előtt deklarálod, hogy a párod masszíroz a legjobban a világon, és ezt kéred a következő 40 évben is. Laza! A saját fogadalmi szöveg, ha jól megírjátok, olyan lesz, mint egy vicces szerződés. Ami mégis véresen komoly. Ez lesz az a közös deklaráció, amiben mind a ketten megtaláljátok magatokat, önként vállaljátok és segít majd meghozni életetek fontos döntéseit. A közös fogadalmi szöveg lesz a Ti legkisebb közös többszörösötök! És nyugodtan írjatok bele szerelmes bolondságokat is!

– Isteni kávét főzöl, ezért elnézem, hogy nem tudsz közlekedni a városban. Tehát én leszek az, aki navigál a következő 40 évben.

Azt szeretem benned, hogy feloldasz bennem minden görcsösséget és ezt kívánom magamnak a következő 40 évre.

– Nem ígérem, hogy örökké a tiéd leszek, de azt ígérem, hogy ha mélypontra kerülök, mindent meg fogok tenni azért, hogy kimásszunk onnan.

Érzitek mennyivel őszintébb, mennyivel mélyebb, mint az ásó-kapa-nagyharang.

A nyár az esküvők szezonja. A legtöbb pár ilyenkor ünnepli a házassági évfordulóját. Most lehet újra gondolni, mit vártok a saját párkapcsolatotoktól. Fogadalmi szöveget írni soha nem késő, illetve nem lehet elég korán kezdeni. Rajtatok múlik, hogy asszisztáltok-e egy esküvő nevű színjátékhoz, vagy saját kezetekbe veszitek a sorsotokat és képesek vagytok-e igazi szövetséget kötni? Mert a szövetség a nagybetűs KAPCSOLAT!