Férfi-női szerepek

Bejegyzés dátuma: admin által

„A férfi szava szent”

Hallottam már ezt a mondatot a nagyapám és a nagymamám szájából is. Onnan jutott eszembe, hogy elég sok párral dolgozok, és hozzák is a férfi-női szerepek összekuszálódásából származó zavarokat a tanácsadási folyamatba. Elmesélem! Ádám és Éva ülnek az irodámban. Ádám panaszosan előadja:

-Koncerten voltunk. Kiadták a 2. fokú viharjelzést. Mondom, ne várjuk meg a végét, induljunk haza. Éva a végéig akart maradni. Viharba kerültünk, ronggyá áztunk, alig bírtam haza vezetni, mert ömlött a sár és a víz az útra. Azt hittem meghalunk!

-Így történt –erősítette meg Éva.

-Azt akarom, hogy ha mondok valamit, annak legyen súlya. Mindig ez van. Mondom, hogy mi lesz, Éva nem hiszi, de a végén aztán mindig nekem van igazam.

-Igen, ez gyakran előfordul. De nem nagy ügy.

-De igen! Nagy ügy! Én nem véletlenül mondom azt, amit mondok. Hanem utána jártam, megvizsgáltam, és a családunk érdekében mondom. Azt akarom, hogy legyenek „non-negotiable” topikok!

Mint összes írásomban: a szöveg élő és holt szereplői a képzelet szülöttei. (Se! 🙂 ) Az esetleges összefüggések véletlenszerűek, ne is keressük őket. Az ártatlanok védelmében a neveket nem változtattam meg. (De! 🙂 ) Védelmükről az angyalok – égi munkaköri leírásuknak megfelelően – rutinszerűen gondoskodnak.

/Kurt Vonnegut után szabadon/

Ez volt az egyik sztori. De hogy lássátok, ez is, mint oly sok minden: kölcsönös. Független a férfi / női minőségtől. Emberi igényekről van szó! Álljon itt egy fordított sztori is. Egy másik Ádám és Éva veszekednek. Most Éva önti ki a szívét:

-Lázas a gyerek. Sír. Nem alszunk. Ádám már pakolja a kórházi motyót. Mondom neki, hogy rendben leszünk. Nem tudom miért, de érzem.

-Nehéz ezt elhinni éjjel 2-kor egy üvöltő gyerek mellett.

-Ádám tök jó fej, és támogató! Tudja hol vannak a baba és az én ruháim. Hibátlanul össze tud állítani egy csomagot. De nekem arra van szükségem, hogy a kisbabámmal lehessek. Itthon. Nyugiban. Tudom, hogy jobban lesz. Érzem.

-Az érzés kevés. Nekem másnap meló. És különben sem bírom látni, hogy szenved a gyerek. Ezt meg kell oldani!

-Nem kell megoldani! Meg fog oldódni. Csak hagyni kell.

-De erre nincs semmi bizonyíték vagy garancia. És mi van, ha nem?

-De én tudom, hogy meg fog!

Ugye itt mi történik? A párok egymás felségterületére tévedtek. Régen (és ezt nem azért írom, mert régen minden jobb volt) nagyon le voltak osztva a férfi és a női szerepek. Társadalmi, vallási, nemzeti, családi, stb. hagyományok alapján pontosan lehetett tudni:

  • kinek mi a feladata
  • kinek meddig húzódik a felségterülete
  • kinek mit kell megtanulnia ahhoz, hogy jól domborítson a saját területén
  • honnan szerezheti meg a szükséges információkat vagy kérhet segítséget

Ma már ez nincsen így. Mindenki játszik mindenkinek a területén. A nőknek egy csomó tudásuk van férfi dolgokról és a férfik is egyre többet tudnak (?) női dolgokról? (Remélem!) 🙂 Egy rettenetesen androgün kultúrában élünk. Nincsnek leosztva a férfi és női szerepek, vagy már nincsenek is. Vicces, hogy amíg nincs gyermek, addig nem is igazán szenvednek ettől a párok. A gyermek szükségszerűen indukálja a feszültséget, hiszen valahogy fel kell osztani a pluszban jelentkező feladatokat és a kisbaba gondozását. Később az anya ismét nőnek, a férj ismét pasinak szeretné érezni magát. Na ekkor jönnek el a legtöbben tanácsadásra, hiszen hirtelen elkezd nem funkcionálni a pár addigi működése, rutinja. Viszont bekapcsolnak a régi, szülői és családi minták, és hirtelen minden összezavarodik.

Egy átmeneti korban élünk, új ez a problematika. És ahogy sokszor mondom, nem hiszem, hogy egyelőre össztársadalmi szinten volna rá ütős válasz. Inkább csak azt hiszem, hogy egyéni, illetve párok szintjén lehet megoldani a helyzetet. Tökéletesen értem az igényt arra, hogy „Ha mondok valamit, akkor az legyen is úgy!” Hiszen így lehet nehéz vagy egyenesen válságos helyzeteket gyorsan megoldani. Vagy így lehet a hétköznapi dolgokat automatizálni, amivel megint csak időt és energiát spórolunk. Ha minden egyes tettünkre vissza kell kérdezni, le kell csekkolni, kell rá ragasztani 3000 Ft illetékbélyeget, alá kell irtani a titkárral és kell egy másolatot készíteni indigóval az irattárnak, akkor SOHA de SOHA nem tudnánk megoldani helyzeteket. Egy tetves bevásárlást nem lehetne elintézni.

Mi lehet a megoldás?

A párkapcsolati tudatosság növelése. Tudjunk róla, hogy létezik ez a jelenség. Mármint, hogy napjainkra már vehetjük alapnak, hogy nincsenek kijelölve a felségterületek. Ha ezt tudomásul vettük, és elfogadtuk, akkor talán már kijelölni is könnyebb. Igen ám, de milyen alapon? Fontos, hogy az adott tagja a párnak tudjon azonosulni azzal a területtel. Szeresse, vagy legyen hozzá tehetséges, tudása, tapasztalata. Adjuk hozzá azt a kis adalékot, hogy a legjobb döntések azon a szinten születnek, ahol a legtöbb információ áll rendelkezésre. Ezzel a módszerrel már sokkal könnyebb tisztázni, ki melyik térfélen játszik. És sokkal könnyebb szívvel tudjuk rábízni magunkat a másikra. Ez a lényeg! Onnan tudjátok, hogy jól csináljátok, hogy rá meritek bízni magatokat, a döntéseiteket a párotokra! „Biztos vagyok benne, hogy jó lesz az úgy, ahogy ő csinálja.” – ha ilyen tuipusú mondatok el tudnak őszintén hangzani. Na az egy jó pillanat!

Uraim! Bízzunk a hölgyekben! Hölgyeim! Bízzunk az Urakban! Így is lesznek hibaszázalékok és abból kisebb-nagyobb veszekedések, de legalább van egy terv, egy megállapodás, egy rendszer, amiben mindenki önazonos módon, azaz kényelmesen érezheti magát. Állapodjatok meg, hogy kölcsönösen tiszteletben tartjátok egymás területeit és módszereit. Bízzatok egymásban! Vagdalkozás helyett szexeljetek, és kössetek új szövetség!

 

#kispapacoaching #kispapacoach_official #kispapa #kispapacoach #gyerek #gyerekkelvagyok #gyerekkelazélet #család #apa #apaság #apavagyok #apaleszek #apablog #apablogger #apafia #apalánya #apaélet #apaerő #dadlife #dadpower #férj #feleség #vadasjános #tanácsadás #párkapcsolat

Színjáték VS szövetség

Bejegyzés dátuma: admin által
esküvő
Színjáték az esküvő?

Ambrus barátommal ültünk két radler fölött, amikor is kibökte, hogy eljegyezte a barátnőjét. Sietve hozzá tette, hogy tőle ennél többet senki ne várjon. Ez most a max! Mondom miért? És akkor itt jönne egy napfelkeltéig tartó beszélgetés idézése, de a lényeg, hogy nem fér a fejébe ez az élethosszig, meg csak vele dolog. Az rendben van, hogy az eleje jó, de mi lesz a többivel? Amikor majd jön a gyerek, meg a hitel, meg az évek? Mi fogja ezt összetartani életük végéig? Mi a habarcs? Mert, hogy nem a szerelem, az biztos! (Ambrus egy párszor már megégette magát, azért beszél így!)

Lévén coach vagyok, a fülemmel dolgozok. És a fülem összerakta, mi itt a gond. Ambrus szavaiból nekem az állt össze, hogy egy álszent világ súlyos elvárásai tartják nyomás alatt. Mindenki csak a happyről beszél, de a szar meg összecsap az emberek feje fölött. Jól ismerem ezt az érzést az irodámból. Az emberek szeretnek ilyen szavakat használni: örökké, mindig, csak, soha… Ezekből a szavakból lehet jó nagy falakat építeni, amit vagy nem lehet megugrani, vagy eltántorítanak. Tapasztalataim szerint, aki ilyen nagy fallal találkozik, vagy azt építi, az nem is éri el a célját. Legyen az párkeresés vagy élethosszig tartó elköteleződés.

Szövetség

Mi akkor a megoldás? Mit lehet tenni? Sok alkoholt kell fogyasztani! Az úgy is konzervál. Na nem a kapcsolatot! Azt a májjal együtt bontja. Viccet félre téve, mit lehet csinálni? Napi 2 mariska! Zöld út a boldogsághoz… Neeem! Tréfálkozom, itt össze-vissza. Személy szerint nagy híve vagyok a házasságnak és az esküvőnek. Természetesen a lagzi miatt. 🙂 Az esküvő egy stáció, egy határ, divatosan mondva: „milestone.” Máshonnan nézve beavatási szertartás. Segít átállni fejben és lélekben egy következő életszakasz kihívásaira. Ami azért vicces, mert a legtöbb pár pont attól szenved, hogy nem bírt átállni és jön az „én nem ilyen lovat akartam” effektus. Sajnos ma ott tartunk, hogy az esküvő egy 2-5 millió forintos bulika, teljesen kiüresedett rítusokkal. Tehát pont arra nem jó, amire való volna: a magasabb szintre lépésre. Ha nincs jegyesoktatás, felkészülés az esküvőre, ha nincs mélysége, akkor tovább tart majd visszafizetni a nászra felvett személyi kölcsönt, mint amennyi ideig maga a kapcsolat tartani fog. Vicces? Inkább ironikus. Ambrust is pont ez borítja ki. Minek ott díszelegni 200 ember előtt, ha az egész úgyis csak színjáték? Nem garancia semmire. Nem segít és nem lesz tőle jobb.

Az én javaslatom, hogy minden párnak saját magának kellene kitalálnia a saját esküvői szertartását! Bezony! Jól hallottad! Mennyivel mélyebb egy olyan szertartás, ahol a jelképes aktusok a párról szólnak. Ha olyan mondatok hangzanak el, amik a pár szíve mélyéről jönnek, és azonosulni tudnak vele. Hát szabad ilyet? Felülbírálni a papbácsi műsorát? Mit fognak hozzá szólni? Ki le nem szarja?! Az esküvőtök rólatok szól, emberek! És ez alatt nem azt értem, hogy heteken át válogatjátok a menyasszonyi ruhát és a vőlegény nyakkendőt! Akkor fog rólatok szólni, ha átgondoljátok, tulajdonképpen mit is akartok ezzel az egésszel? Elcsépelt a tudatosság szó, de mégis ez a lényeg! Mi kettőtök legkisebb közös többszöröse? Mit szerettek egymásban? Mitől vagytok többek azzal, hogy egymás párjai vagytok? Mitől lettél több és jobb ember azzal, hogy a férjedet/feleségedet választottad? Ha tudtok válaszolni ezekre a kérdésekre, szép lassan össze is jön egy fogadalmi szöveg.

Mi az a fogadalmi szöveg?

Minden rítusban így vagy úgy benne van az „ígérgetés”. Tipikusan itt hangzanak el azok a mondatok, amiket első körben szegnek meg a párok és pont nem szolgálják az elköteleződést: örökké, jóban-rosszban, hűségesen…

Angolszász kultúrkörben elterjedt, hogy a fiatal párok megírják a saját fogadalmi szövegüket a saját szavaikkal. Szerintem ez szuper ötlet. Azért abban van valami, amikor párszáz ember előtt deklarálod, hogy a párod masszíroz a legjobban a világon, és ezt kéred a következő 40 évben is. Laza! A saját fogadalmi szöveg, ha jól megírjátok, olyan lesz, mint egy vicces szerződés. Ami mégis véresen komoly. Ez lesz az a közös deklaráció, amiben mind a ketten megtaláljátok magatokat, önként vállaljátok és segít majd meghozni életetek fontos döntéseit. A közös fogadalmi szöveg lesz a Ti legkisebb közös többszörösötök! És nyugodtan írjatok bele szerelmes bolondságokat is!

– Isteni kávét főzöl, ezért elnézem, hogy nem tudsz közlekedni a városban. Tehát én leszek az, aki navigál a következő 40 évben.

– Azt szeretem benned, hogy feloldasz bennem minden görcsösséget és ezt kívánom magamnak a következő 40 évre.

– Nem ígérem, hogy örökké a tiéd leszek, de azt ígérem, hogy ha mélypontra kerülök, mindent meg fogok tenni azért, hogy kimásszunk onnan.

Érzitek mennyivel őszintébb, mennyivel mélyebb, mint az ásó-kapa-nagyharang.

A nyár az esküvők szezonja. A legtöbb pár ilyenkor ünnepli a házassági évfordulóját. Most lehet újra gondolni, mit vártok a saját párkapcsolatotoktól. Fogadalmi szöveget írni soha nem késő, illetve nem lehet elég korán kezdeni. Rajtatok múlik, hogy asszisztáltok-e egy esküvő nevű színjátékhoz, vagy saját kezetekbe veszitek a sorsotokat és képesek vagytok-e igazi szövetséget kötni? Mert a szövetség a nagybetűs KAPCSOLAT!